.png "vissza a főoldalra"){kind=icon}
.png "felvétel a naptárba"){kind=icon}
_tr.png "fb-esemény"){kind=icon}
Az osztály-, évfolyam- és családfa-találkozók mellett miért ne merülhetne fel a névtalálkozók szervezésének ötlete is? Azonos nevű emberek találkozóiról az internet előtti korból nem tudunk: lehetséges lett volna bár, de a közösségi oldalak korában mégis sokkal egyszerűbbé vált ezeket megszervezni. Elsőként Hirokazu Tanaka ismerte fel ezt, aki egy, a miénkhez hasonlóan gyakori név egyik viselője Japánban - az ottani viszonylatban ez azt jelenti, hogy csak a Tanaka családnevet több mint 1 millióan viselik, a Hirokazu keresztnév is a 25. leggyakoribb, szóval ebből lehet rá következtetni rá, mennyien is lehetnek.
1994-ben kezdte el keresni névtársait, amelynek eredményeképp 2010-ben 33, 2011-ben 71, 2022-ben pedig már 178 Hirokazu Tanaka találkozott Tokióban! Eközben szomszédunkban, Szerbiában sem tétlenkedtek: 2023. februárjában 256 (!) Milica Jovanović tartott találkozót egy belgrádi bevásárlóközpontban, ezzel megvalósítva a történelem eddigi legnagyobb névtalálkozóját. Ezeknek az eseményeknek a szervezői hozták létre később az International Same Name Association-t (magyarul talán: Nemzetközi Azonosnevűek Egyesületét), ami kezdeményezéseiket összefogja, és már csak azért is praktikus szervezeti forma lehet, mert az esetleges vezetőváltások bejelentése nem okoz különösebb fennakadást az ügymenetben. Weboldalukon bővebb dokumentációt is lehet találni eddigi tevékenységükről: külön szervezéstani különlegesség lehetett például, amikor Hirokazu Tanaka-k és Milica Jovanović-ok együtt tartottak megbeszélést. Ugyanott írnak még egy 2005-ös, 164-fős new york-i Martha Stewards-találkozóról is, de erről sajnos nem találtam információt.
Miért szerveznek az emberek ilyen eseményeket? többnyire nyilván azért, mert vicces. Ez már önmagában is egy fontos tényező, mivel mostanában nagyon fontosak a sokunkat megmozgató pozitív kezdeményezések. De talán az is szempont lehet, hogy érdekel minket az a kapcsolat, ami születésünk óta egy furcsa szálon összeköt idegenekkel: ez a kapcsolódás lazább, játékosabb mint egyéb kötelékeink, ugyanakkor akár még pozitív irányba is fordíthatja valamely elterjedt név megítélését. "A Milica Jovanović átlagos vezeték- és keresztnévnek számít, de mától igazán különleges lesz" - írják erről az élményről szerb névtársaink. Engem inkább a tartalmi szál foglalkoztat: együtt dolgozni egy közös ügyön különféle emberekkel úgy, hogy egyébként van köztünk egy eleve létező közös nevező.
Infók és a kép forrása:
- https://www.samenameunited.org/ - ISNA weboldal
- http://www.tanakahirokazu.com/ - Hirokazu Tanaka-k japán weboldala
Ahogy keresgéltem az azonos nevűek által szervezett események történetét, belebukkantam egy elsőre nem igazán békésnek tűnő megvalósításba. 2020 tavaszán Josh Swain arizonai egyetemista elindított egy messenger-csoportot a Josh-ok között azzal a felhívással, hogy csatára várja őket, aholis végleg eldönthetik, ki használhatja jogosan ezután a nevet. "A győztes megtarthatja a nevét, a többieknek meg kell változtatniuk" – írta, természetesen csak viccből, de a kezdeményezésből gyorsan népszerű hír lett: Amerika a lehetőségek és lehetetlenségek országa.
Josh Swain a Nebraska állam-béli Lincoln városát választotta helyszínként, minthogy ez az ország földrajzi közepén található, így mindenhonnan azonos távolságra van. Egy év múlva, 2021. április 24-én majdnem ezer Josh érkezett ide, hogy szivacsnudli-harcokkal tegyenek igazságot. Valójában a tömegben csak ketten viselték a Josh Swain nevet: ők végül egy kő-papír-olló harcban mérkőztek meg (a képen látható). 2022-ben még egyszer ismételték a harcot, azóta nem hallottunk új eseményről. A találkozó jótékony célú adománygyűjtés is volt egyúttal a helyi gyermekkórház javára: a két eseményen közel 35ezer USD gyűlt össze!
Mi egyelőre nem tervezünk harcot a név viselésének eldöntése végett, sőt; de az ötlet továbbgondolásra nyitott, az alkalom adott, itt a lehetőség!
infó:
https://en.wikipedia.org/wiki/Josh_fight
https://www.npr.org/2021/04/25/990714129/there-can-only-be-one-battle-of-the-joshes-brings-hundreds-to-nebraska
A KSH rendszeresen közöl adatokat a leggyakrabban választott utónevekről, és ezeket látványos infografikákon és interaktív felületeken is meg lehet ismerni. Kikövetkeztethetők bizonyos trendek: szinte a semmiből feltűnő és igen hamar a leggyakoribbak közé kerülő nevek (pl. mostanában a fiúknál a Nolen, Zente, Olivér, lányoknál pedig az Olívia, Szofia, Bella, Linett stb.), vagy azok, amik észrevétlenül eltűnnek egyik évtizedről a másikra. Amikor azt gondolnánk, hogy egy gyakori név generációkon átnyúlóan marad gyakori, akkor érdemes megnyitni az aktuális összegzéseket, amikben mára az első 50-ben sincs a Ferenc, Szabolcs, József, Róbert, Júlia, Emese stb. A névadási divatok érezhetően és gyorsan változnak, különösen a lányneveknél.
A Balázs keresztnév is ennek megfelelően hol elterjed, hol eltűnik, de azért azt látjuk, hogy az első húsz leggyakoribb között volt az utóbbi évtizedekben. Nem így régebben: a múlt héten említett utónév-enciklopédia arról számol be, hogy a 16-17. századi nagyobb elterjedtség után, amikor az első tízben szerepelt, népszerűsége "visszaesett, és a XIX., sőt a XX. században is csak 1-2 ezrelékben fordult elő. Még 1967-ben is csupán 218 kisfiú kapta hazánkban ezt a nevet. Az 1980-as évektől azonban újból kedvelt név lett, és az 1983–87-es adatok alapján már a 11. leggyakoribb fiúnév volt". A legnépszerűbb a 2006-2010. közötti időszakban volt, a lista hatodik helyén állt, 1200 körüli névadással évente. "2006-ban az összlakosság statisztikájában a 23. helyen állt, a magyar férfiak közül 61 047 fő [a népesség 0.6%-a] viselte első és 7677 fő második névként a Balázs nevet." A későbbi kimutatásokból látjuk, hogy ezt követően ismét egyre hátrébb került, míg 2023-ban már ismét csak a 18. helyen találjuk: abban az évben 552 új Balázsunk lett.
A családnevek között is igen elterjedt a Kovács, ami második leggyakoribbként a teljes népesség 2%-át adja: a 2024-es nyilvántartás szerint 204.239 fős "családról" van szó. A vezetéknevek változatosságának alakulása természetesen máshogy működik, mint a keresztneveké, hiszen a névváltoztatáson kívül nincsenek, nem is lehetnek trendjei - a szülők mozgástere a kettős családnevek használatában vagy azok másfajta keverésében merül ki. Habár a Családnevek enciklopédiája említ olyan 19. századi eseteket, amikor lehetőség nyílt a családnevek tömeges változtatására, de a háborúk során az akkor keletkezett változatosság is csökkent, és szerintem a valószínűségszámítás elvei is a polarizálódásnak kedveznek: a gyakrabban előfordulók még gyakoribbak, a ritkábbak egyre ritkábbak lesznek idővel.
Pontos adatot nem találtam rá, hogy mi, Kovács Balázsok mennyien lehetünk - talán az Olvasók között akad olyan, aki hozzáfér ilyen kimutatásokhoz. Néhány hónapja, a fenti adatokból kiindulva 7-8ezerre következtettem az előfordulásunkat illetően, de most kipróbáltam egy empirikus megközelítést is, és megszámoltam, hogy a facebook-on 2886 regisztrációra bukkanhatunk ezzel a névvel. Abból kiindulva, hogy a regisztációk valamekkora része duplikát vagy nem valós profil, valamint hogy a teljes magyar népesség 2/3-a aktív facebook-felhasználó (!), és ebben nincsenek benne a gyermekek, az eredeti értéket felezve, három-négyezer fő közé módosítanám a becslést.
Hivatkozások:
KSH adatvizualizációk:
- https://www.ksh.hu/interaktiv/nevek/index.html
- https://www.ksh.hu/adatvizualizaciok?type=infogr (itt a "népesség" szűrőt kell bekapcsolni)
leggyakoribb családnevek:
- https://hu.wikipedia.org/wiki/Leggyakoribb_magyar_családnevek_listája
leggyakoribb család- és utónevek:
- https://www.nyilvantarto.hu/hu/statisztikak ("Lakossági számadatok")
kimutatás a facebook-felhasználókról:
- https://roihacks.hu/facebook-felhasznalok-szama-magyarorszagon/ (nem tudtam visszaellenőrzni az adatokat, amiket használ)
- https://www.statista.com/statistics/1029770/facebook-users-hungary/
kereszt- és családnevek enciklopédiája:
- Fercsik Erzsébet és Raátz Judit: Keresztnevek Enciklopédiája, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2009. ~ https://dtk.tankonyvtar.hu/bitstream/handle/123456789/8866/Keresztnevek_enciklopediaja.pdf?sequence=1
- Hajdú Mihály: Családnevek enciklopédiája, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2010. ~ https://dtk.tankonyvtar.hu/handle/123456789/8871
Rengeteget meg lehet tudni gyakori neveink történetéről, használatáról, a nevek mögött álló emberek kultúránkban betöltött szerepéről a Keresztnevek enciklopédiája c. könyvből. A neveink negatív vagy pozitív lenyomatai annak, amit az élettől várunk: a nőknél többnyire a tisztaság (Réka), a ragyogó fényesség (Klára), az úrnői jelleg (Márta, Krisztina), a szépség és kedvesség (Noémi), a férfiaknál természetesen a nagyság, harciasság, férfiasság, Istenhez való hasonlatosság régi kifejezéseire vezethetőek vissza. A Balázs kicsit kilóg ebből a sorból, amikor azt tudhatjuk meg, hogy eredete bizonytalan, és nem eldöntött, hogy a görög basileusz ('királyi') vagy a blandus (’nyájas’) és syros (’kicsi’) összetapadása-e. Válasszon ki-ki.
Balázs-őseink megítélése nem lehetett épp felhőtlen, ami a névhez kapcsolódó mondásokban is megjelenik: "A közmondásokban, szólásokban szereplő Balázsok általában valamilyen rossz tulajdonsággal rendelkeznek. Arra az emberre, akinek hiába beszélünk, mert olyan, mintha féleszű lenne, azt mondják: »beszélj vele, Balázs a neve« vagy »adósa Balázsnak«. Aki meg nem arról beszél, amiről szó van, az »Eltalálta, mint Balázs pap a vecsernyét«." - Talán ezek a szólások kihatással voltak arra, hogy az évszázadok során a Balázsok ismét jóban lettek ígéreteikkel, az idővel és az érveléssel, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ezek a mondások lassan kikoptak a használatból. Csak Hűbelé Balázs élt tovább kifejezéseink között intő jelként sokunknak, mint a be nem teljesült tervek és elkapkodott döntések szimbóluma:
"Sarkalta bár dicsvágya, szenvedélye,
Érzett erében ifjú tett-hevet
De nem talált iránytűt, mely vezérlje,
Csak ment, nem tudva, mily irányt követ;
Csalódásokba vitte sors szeszélye,
Szegény, mindent nagyon lelkére vett,
S midőn az ifjú kor lejárt rohanva,
Mi maradt neki? Az égett szalma hamva."
– írja Arany László A délibábok hőse c. verses regényében főszereplőjéről 1872-ben.
Mindez nem keseríthet el minket, egyrészt mert nem kapkodjuk el a konferencia szervezését, másrészt pedig általában a nevekhez tapadó szólások jelentős része negatív töltetű (ez vajon miért lehet?). A fentieken az is sokat segít, hogy ott a mérlegen védőszentünk, Szent Balázs püspök és vértanú emléke, aki a torokfájás, torokgyík köztiszteletben álló gyógyítója: a hozzá kapcsolódó, máig élő népszokásokról is sokat meg lehet tudni a szócikkből.
Forrás: Fercsik Erzsébet és Raátz Judit: Keresztnevek Enciklopédiája, Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2009.
https://dtk.tankonyvtar.hu/bitstream/handle/123456789/8866/Keresztnevek_enciklopediaja.pdf?sequence=1
Arany László: A délibábok hőse: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/arany-laszlo-11F0A/a-delibabok-hose-11F48/
A fejléckép pedig Antonio Molleno "Saint Blasius" c. festményének részlete, készült 1820-40. között, tempera https://www.artic.edu/artworks/48679/saint-blasius
"A név – mit hívunk így? mit értünk a név nevén? És mi történik, amikor nevet adunk? Mit adunk olyankor?" - kérdezi Derrida az Esszé a névről bevezetőjében (5. o.) "ha a név eredendően és szigorúan véve soha nem tartozik ahhoz, aki kapja, akkor már, az első pillanattól fogva, ahhoz sem tartozik, aki adja." - következtet később (Kivéve a név, 103. o.). Még bőven van idő a konferenciánkig, ezért lehet és érdemes is távolról és távlatokból kezdeni. A kapott névtől indulunk, attól, aminek egyik felét a szüleink adják - van akinél már a fogantatása előtt, van akinél csak a szülőszobán. Ez, az egész életen át könnyen vagy nehezen viselt netán épp el-nem-viselt keresztnév, kiegészülve a felmenőinktől messze öröklődő családnévvel, az egyén(iség), az én szimbóluma. Mindennek szétrepedése hol máshol, mint Derrida dekonstrukciójában tetőzne.
A következő idézet (Szenvedések, 21. o.) olyan, mintha szüleinknek vagy gyermekeink névadóinak, tehát nekünk üzenne - és nem kegyelmez: "Naiv fordítás vagy röpke káprázat: önök X-nek adták a nevüket, tehát minden, ami X-et illeti [revenir], egyenes vagy kerülő úton, közvetlenül vagy közvetve önöket illeti mint nárcizmusuk haszna. De mivel önök nem a nevük, sem a címük, és mivel X, akár a név vagy a cím, igen jól megvan önök és az önök élete nélkül, vagyis a hely nélkül, ahova valami visszajárhatna [revenir], mivel ez itt minden nyom, minden név és minden cím definíciója és lehetősége maga, ezért az önök nárcizmusa a priori meg van fosztva attól, amiből hasznot húz vagy remél. Fordítva, tegyük föl, hogy X nem akarja az önök nevét vagy címét; tegyük föl, hogy valamilyen okból X megszabadul tőle, és másik nevet választ magának, végrehajtja az eredeti leválást megismétlő leválást; az önök kétszeresen sérült nárcizmusa így ugyanez okból csak gazdagodik: aki hordozza, hordozta, hordozni fogja az önök nevét, elég szabadnak, hatalmasnak, teremtőnek és autonómnak látszik ahhoz, hogy egyedül éljen, és hogy radikálisan meglegyen önök és az önök neve nélkül."
Mi a név? jelölő? a jelölt dolog körvonala? létezik-e maga a dolog annak kiejtése által? Azt írja: "Mintha egyszerre kellene megmenteni a nevet, és megmenteni mindent a néven kívül, kivéve a nevet, mintha el kellene veszíteni a nevet, hogy megmentsük azt, ami a nevet hordja, vagy ami felé a néven keresztül sodródunk. De a nevet elveszíteni nem annyi, mint ellene törni, lerombolni, vagy megsebezni. Ellenkezőleg: egyszerűen annyi, mint tiszteletben tartani: mint nevet. Vagyis kiejteni, ami megint annyi, mint átkelni rajta a másik felé, akit megnevez és aki hordja. Kiejteni anélkül, hogy kiejtenénk. Szólítván, emlékez(tet)vén elfelejteni, ami megint annyi, mint a másikat szólítani, vagy a másikra emlékezni..." (Kivéve a név, 78. o.)
Nekünk, azonosnevűeknek is üzenhet akár, ha félreértjük, amit Khóráról, a jelölt nélküli névről ír: "egyedi sajáttalanság" - ennek félreértése a fordítottja: az általánossá vált és ezáltal egyediségét elvesztett név, ami mögött, a néven túl ott az egyedi - a tulajdonnevét megosztott tulajdonos.
Köszönöm egyik kommentelőnknek (Forgács Péter) Szenvedések-idézetét. A szövegek az alábbi könyvból származnak: Jacques Derrida, Esszé a névről, ford. Boros János, Csordás Gábor és Orbán Jolán, Jelenkor, Pécs, 1995
A kép forrása:
https://www.britannica.com/biography/Jacques-Derrida